és arra jutottam, hogy hüpp, hüpp hüpp, barbatrükk én most itt és most ezt befejeztem.
Köszönöm, hogy olvastatok, hogy velem voltatok. Köszönök mindent, de most ez itt és most a vége lett.
Semmi gond nincs. Már régóta járt a fejemben ez ... és most bújt ki belőlem.
Köszönöm, puszi!
J.E.M.A.K.
2011. április 12., kedd
2011. április 11., hétfő
... lett volna
Mert hogy amit Jana művel mostanában, az már az elviselhetetlenség határait súrolja. Komolyan!!! Gyakorlatilag nem tudok tőle elválni. Semmit és semennyire. Nincs el mással, nem tudom odaadni senkinek, de még az apjának se. Tolja el magától és keres engem és dől és ordít. Együtt élünk, együtt csinálunk mindent. Együtt alszunk, összebújva. Gyakorlatilag a cicimen lóg egész éjjel. Nappal kb óránként eszik, vagyis csak bújik és keresi a cicim és rajta lóg. Ha ez nincs meg, akkor ordít. Hazafele mintegy másfél órán keresztül ordított, mert nem akart autózni. Pedig 6kor kelt és olyan 11 fele indultunk. De ő szinte végig ordította az utat. Alig alszik ... persze azt hinné az ember, hogy elfárad, de nem. Elvan háromszor 20 perc alvással ... éjjel meg ha 5x kelünk, akkor az kevésnek számít.
Hihetetlen mennyiséget ordít. Semmi nem jó ... ha megyünk maradni akar, ha leteszem ölembe akar lenni, ha aludni kell nem fáradt ... most érzem igazán, hogy elfáradtam. A hétvégén bár a friss levegő és a finom ételek és a malomkerékből való kiszakadás - vicces módon épp egy malomba csöppenés - azért jót tettek, de elfáradtam. Most érzem csak igazán, milyen nagyon.
És visszatérve a Majával szembeni tanácstalanságomra, arra kellett jutnom, hogy nem benn van a hiba. Nem lett semmilyen Maja, nem hisztis Erik, pusztán csak ők is elfáradtak. Csak rajtuk így jön ki. Elfáradtak a folytonos ordításban, abban hogy nem jutok nekik, mert folyton Janával vagyok. Hogy minden percemet éjjel és nappal lefoglalja. Ők pusztán csak figyelem felhívásból teszik azt amit ... és én megértem. Nekem épp úgy hiányoznak, mint én nekik, hanem még jobban. Tehetetlennek érzem magam. Ha nem akarom, hogy ordítás legyen, akkor kezemben van - ami nem mellesleg izomgyulladást kapott a cipeléstől. De akkor le van foglalva a kezem ... kilátástalannak érzem.
A könnyeim csorognak, mikor a reggeli készülődésnél Janát leteszem és ordít, Majám meg odamegy hozzá és vígasztalja, hogy anya mindjárt jön, csak kis dolga van. Ő meg csak ordít, senkire és semmire nem hallgatva. Vagy mikor Erik felébred a déli alvásából, mert Jana üvölt és odamegy hozzá és simogatja, hogy ne félj Jana, nincs semmi baj ... én meg el vagyok mindennel késve, semmi nem megy, a fejemre nő a háztartás, az elintézni váró dolgok. Mert a babakocsiban üvölt, a kendőben ordít, az ölemben feszít ... komolyan nagyon elfáradtam. És tanácstalan vagyok ... bár ... Dorci anyukájától kaptam egy kineziológus elérhetőséget. A héten felveszem - legalábbis megpróbálom felvenni - vele a kapcsolatot. Már ebben van minden bizodalmam. Mert tudom én, hogy mindennek én vagyok a kulcsa ... csak ehhez már kevés vagyok egyedül megoldani.
És persze jó érzés, hogy szeret, hogy kellek neki, de azért a másik kettőnek is szüksége van rám, és akkor hol van apa??? három hete vasalatlan ingben jár, mert nem jutok oda. Mert nincs egy fél óra szünetem se éjjel, se nappal ...
Hihetetlen mennyiséget ordít. Semmi nem jó ... ha megyünk maradni akar, ha leteszem ölembe akar lenni, ha aludni kell nem fáradt ... most érzem igazán, hogy elfáradtam. A hétvégén bár a friss levegő és a finom ételek és a malomkerékből való kiszakadás - vicces módon épp egy malomba csöppenés - azért jót tettek, de elfáradtam. Most érzem csak igazán, milyen nagyon.
És visszatérve a Majával szembeni tanácstalanságomra, arra kellett jutnom, hogy nem benn van a hiba. Nem lett semmilyen Maja, nem hisztis Erik, pusztán csak ők is elfáradtak. Csak rajtuk így jön ki. Elfáradtak a folytonos ordításban, abban hogy nem jutok nekik, mert folyton Janával vagyok. Hogy minden percemet éjjel és nappal lefoglalja. Ők pusztán csak figyelem felhívásból teszik azt amit ... és én megértem. Nekem épp úgy hiányoznak, mint én nekik, hanem még jobban. Tehetetlennek érzem magam. Ha nem akarom, hogy ordítás legyen, akkor kezemben van - ami nem mellesleg izomgyulladást kapott a cipeléstől. De akkor le van foglalva a kezem ... kilátástalannak érzem.
A könnyeim csorognak, mikor a reggeli készülődésnél Janát leteszem és ordít, Majám meg odamegy hozzá és vígasztalja, hogy anya mindjárt jön, csak kis dolga van. Ő meg csak ordít, senkire és semmire nem hallgatva. Vagy mikor Erik felébred a déli alvásából, mert Jana üvölt és odamegy hozzá és simogatja, hogy ne félj Jana, nincs semmi baj ... én meg el vagyok mindennel késve, semmi nem megy, a fejemre nő a háztartás, az elintézni váró dolgok. Mert a babakocsiban üvölt, a kendőben ordít, az ölemben feszít ... komolyan nagyon elfáradtam. És tanácstalan vagyok ... bár ... Dorci anyukájától kaptam egy kineziológus elérhetőséget. A héten felveszem - legalábbis megpróbálom felvenni - vele a kapcsolatot. Már ebben van minden bizodalmam. Mert tudom én, hogy mindennek én vagyok a kulcsa ... csak ehhez már kevés vagyok egyedül megoldani.
És persze jó érzés, hogy szeret, hogy kellek neki, de azért a másik kettőnek is szüksége van rám, és akkor hol van apa??? három hete vasalatlan ingben jár, mert nem jutok oda. Mert nincs egy fél óra szünetem se éjjel, se nappal ...
Csodás hétvége ...
Szóval az úgy volt, hogy egyszer rátaláltam erre. És onnét már nem volt megállás. Gondolkodtam, hogy is lehetne. Apát kérdeztem, azt mondta, menjünk el évfordulónkkor. És azt hiszem, akkor jött az ötlet. Beszéltem velük és egy hétvégét lefoglaltam. Apának meglepetés volt. Semmit nem tudott róla. Még jól is jött, hogy Maja szülinapja közelgett. Azt mondtam neki, hogy azért kell kivennie a pénteket, mert Majás hétvége lesz anyuéknál. Hát ... volt pár nehéz pillanata. Próbált kibújni, programot szervezni, a legvégső az volt, mikor munkát szervezett magának, mert hogy ott lesz ő, csak átugrik Farmosra. De végül minden jól alakult.
Titokban készültem, pakoltam, aztán pénteken felkeltünk, maradékot összepakoltam és már indultunk is mamiékhoz. Ott aztán nem húztam tovább és elmondtam. Mosolygott és nagyon nem tudta hova tenni. Persze a munkát így meggyorsította, elrobogott, megcsinálta és mikor visszaért már indultunk is a romantikus hétvégénkre ... hármasban. :/ Bizony, mert Janát akárhogy is de nem lehet lepasszolni.
Az út bár hosszú volt, de jól telt, Jana csak a végére kelt fel és akkor úgyis megálltunk egy kicsit. Aztán a maradék mint egy negyed órát persze ordítva tettük meg.
Odaértünk és hát mondhatom, hogy mintha más világba csöppentünk volna. Hihetetlen volt. Itthon voltunk, de mégis Olaszországban éreztük magunkat. Teljes kikapcs.
Először egy sétára mentünk el. Két vizsla társaságában. Hihetetlen érzés volt. Látni ahogy felszabadultan rohangálnak, mégis szemmel tartanak minket és mutatják az utat. A legszebb az volt, mikor az egyik vadul ásni kezdett, és mintegy negyedórás küzdelem után elfogták a siklót. Megszerezték a zsákmányt és ráncigálták, dobálták, örültek neki. Az meg feltekeredett egy fára ... nekem ilyenben még nem volt részem. Valahogy olyan csodás volt a természettel együtt lenni, miközben sehol senki és semmi. Csordogál a patak és csak mi vagyunk.
Első este fantasztikusat vacsoráztunk. Én úgy beettem!!! Mert olvastam én, hogy ok, szép és jó itt minden, de az ételek is fantasztikusak. De ezt csak akkor érti meg az ember, mikor belekanalaz a hagymalevesbe, mikor beleharap az olvadozó sajttal teli pirítósba ... olvastam én sokmindent róluk, de így, hogy ott voltunk és átélhettük ... sokkal, sokkal jobb volt, mint reméltem.
Zsuzsi tényleg fantasztikusan főz. Hihetetlen ízvilággal, lelkesedéssel és minden átjön az ételekben, ami benne, bennük van. A kedvesség a figyelmesség, a szeretet. Győző meg tényleg mindig mindenhol ott van. Valahogy mindig akkor kreül elő, mikor kell. Nem áll őrt, és nem látni feleslegesen, mindig megtalálja a pillanatot, mikor és ott kell lennie. Mindente készségesen válaszoltak, nem zaklattak feleslegesen. Nem erőszakoltak ránk semmit. Ott voltak, számíthattunk rájuk, egy kedves mosolyukra ... és mégis magunk lehettünk.
Szombaton a nagy szél ellenére azért meglátogattuk a szigligeti várat. Jó kis kirándulás volt. Gyakorlatilag ennyi volt a program.
Vasárnap fájó szívvel váltunk el és közben meg azon gondolkodtunk, hogy hogyan is jöhetnénk vissza.
Titokban készültem, pakoltam, aztán pénteken felkeltünk, maradékot összepakoltam és már indultunk is mamiékhoz. Ott aztán nem húztam tovább és elmondtam. Mosolygott és nagyon nem tudta hova tenni. Persze a munkát így meggyorsította, elrobogott, megcsinálta és mikor visszaért már indultunk is a romantikus hétvégénkre ... hármasban. :/ Bizony, mert Janát akárhogy is de nem lehet lepasszolni.
Az út bár hosszú volt, de jól telt, Jana csak a végére kelt fel és akkor úgyis megálltunk egy kicsit. Aztán a maradék mint egy negyed órát persze ordítva tettük meg.
Odaértünk és hát mondhatom, hogy mintha más világba csöppentünk volna. Hihetetlen volt. Itthon voltunk, de mégis Olaszországban éreztük magunkat. Teljes kikapcs.
Először egy sétára mentünk el. Két vizsla társaságában. Hihetetlen érzés volt. Látni ahogy felszabadultan rohangálnak, mégis szemmel tartanak minket és mutatják az utat. A legszebb az volt, mikor az egyik vadul ásni kezdett, és mintegy negyedórás küzdelem után elfogták a siklót. Megszerezték a zsákmányt és ráncigálták, dobálták, örültek neki. Az meg feltekeredett egy fára ... nekem ilyenben még nem volt részem. Valahogy olyan csodás volt a természettel együtt lenni, miközben sehol senki és semmi. Csordogál a patak és csak mi vagyunk.
Első este fantasztikusat vacsoráztunk. Én úgy beettem!!! Mert olvastam én, hogy ok, szép és jó itt minden, de az ételek is fantasztikusak. De ezt csak akkor érti meg az ember, mikor belekanalaz a hagymalevesbe, mikor beleharap az olvadozó sajttal teli pirítósba ... olvastam én sokmindent róluk, de így, hogy ott voltunk és átélhettük ... sokkal, sokkal jobb volt, mint reméltem.
Zsuzsi tényleg fantasztikusan főz. Hihetetlen ízvilággal, lelkesedéssel és minden átjön az ételekben, ami benne, bennük van. A kedvesség a figyelmesség, a szeretet. Győző meg tényleg mindig mindenhol ott van. Valahogy mindig akkor kreül elő, mikor kell. Nem áll őrt, és nem látni feleslegesen, mindig megtalálja a pillanatot, mikor és ott kell lennie. Mindente készségesen válaszoltak, nem zaklattak feleslegesen. Nem erőszakoltak ránk semmit. Ott voltak, számíthattunk rájuk, egy kedves mosolyukra ... és mégis magunk lehettünk.
Szombaton a nagy szél ellenére azért meglátogattuk a szigligeti várat. Jó kis kirándulás volt. Gyakorlatilag ennyi volt a program.
Vasárnap fájó szívvel váltunk el és közben meg azon gondolkodtunk, hogy hogyan is jöhetnénk vissza.
2011. április 5., kedd
Mosódió
És nem csak mert Meli kérte, hanem mert már amúgy is akartam róla írni.
Nos, először is, miért jó? Hát mert környezetbarát. Én ha csak tehetem, akkor azt használok. Elég a földnek, hogy panelben élünk, nem kell még rátennünk pár lapáttal. :)
Ha meg akarok róla győzni mást, akkor azt írnám, hogy három gyerek mellett, én már 3 éve használom. Nemrég anyukám - aki nem mellesleg eléggé tisztaság mániás ;) - szóval, ő is kipróbálta, és bevált nála és azóta is használja. Sőt, a munkahelyén is reklámozta, így mondhatom, hogy pár nagykátai hivatalnok is használja. Szóval, igazán nem ördöngősség.
Anyum azt mondta, hogy azért is jó, mert nekik ásott emésztőjük van, és a mosópor nem ragad meg az oldalán, így el tud szivárogni a víz. Ami nem mellesleg nem károsítja a földet sem. Ja, és vízkőtlenítő hatása is van.
Az érzékeny bőrüeknek meg kifejezetten ajánlott, hiszen vegyszer mentes. Még a kisbabáknál is szuperül bejön. Hiszen annyira akarjuk, hogy ne érintkezzenek vegyszerrel ... szerintem akármilyen mosóporban van.
Hogy mennyire olcsó, nos azt nem tudom megmondani. Mondom, én már eléggé régóta használom. Ami segíthet benne: én innét rendelem. Biztos van olcsóbb is, én őket szeretem. A pasi kihozza házhoz, megbeszélt időben. Kedvesek, aranyosak, gyorsak.
Nekem általában a fél kiló úgy 3 hónapig elég. Úgy, hogy naponta legalább 3-4 adagot mosok. A dió nem csak egyszer használatos. 3-4 alkalommal is lehet újrahasználni. Én mellé szoktam mosószódát tenni. Igazán nem sokat, a mosószer adag kb negyedét. Ez azért jó, mert fertőtlenít. Néha, a világosabb ruháknál használok szódabikarbónátot, hiszen a mosódió nem tartalmaz fehérítőt. Elvileg több mosásnál beszürkülhetnek a ruhák, a szódab. segít hófehéren tartani őket.
Öblítőt sem használok. A mosódióban épp az a jó, hogy szagtalan. A ruha tiszta illata érződik rajta. Ez először nagyon furcsa, de nagyon meg lehet szokni. Anyukám használ öblítőt, mert szerinte úgy kevésbé gyűrődnek a ruhák. Ez mondjuk tény, hogy a mosódió nem tartalmaz semmilyen puhító anyagot, így enyhén keményebbek lesznek a ruhák. De aki egyébként is vasal, annak tök mindegy.
Én helyette ecetet használok. Így a mosógépem gyönyörűen csillogó. Sehol semmi vízkő. Az ecet mellé, szoktam mosóparfümöt használni, így illatosak is lesznek a ruhák.
Szóval használat: a mosózsákba 3-4-5 mosódió, ez megy a dobba. A mosószódát teszem a mosószeres rekeszbe, és az öblítősbe kerül egy löttyintésnyi ecet és pár csepp mosóparfüm. És ennyi. Indít, mos és kész.
Azért persze nem csodaszer, tehát van amit nem hoz ki elsőre. De szerintem ki ne csalódott volna egy mosószerben sem. Ha nem jött ki, sebaj, megpróbáljuk még egyszer. Vagy én használok marha epe szappant, ez mondjuk főleg a kisbaba kakit nagyon jól kiszedi, és egy két beszáradt foltot.
És bár nem környezetbarát, de ha tényleg makacs folttal nézek szembe, akkor bevetem az ősöreg mosószappant. :)))
Nos, amióta használom, nem volt ruha, amit ki kellett volna dobnom, csak mert nem jött ki a folt. :))) és ez most komoly.
Én szinte minden tisztítószerben a környezetbarát megoldást részesítem előnyben. Pl a mosószódás felmosás fertőtleníti a követ, parkettát. Szintén nem vegyszeres, így ha kisbaba van a háznál, szerintem sokkal jobb megoldás, mint a domestos. A mosódiónak is van többfajta felhasználási lehetősége. Pl tesóm azzal most hajat. Ez szárítja a fejbőrét. De ha már mosószóda, akkor akár mosogatásnál is szuperül beválik.
A felületek letörlésére pedig egy narancsos koncentrátumot használok. De bele szoktam önteni a felmosó vízbe is, és akkor finom narancs illat terjeng a lakásban. No, meg a vizes porszívó víz részébe is.
Ablakot ecetes vízzel mosok. Lemosom és egy tiszta ruhával, vagy papír törlővel szárazra törlöm.
A narancsossal szoktam lemosni a velúr bőr ülőgarnitúrát is. Kitűnően kiveszi a foltokat. Egyedül a toll nyomával nem bírt, de az meg kikopik. :)
Hát, más már nem jut eszembe ... ha mégis, kipótolom. ;)
Nos, először is, miért jó? Hát mert környezetbarát. Én ha csak tehetem, akkor azt használok. Elég a földnek, hogy panelben élünk, nem kell még rátennünk pár lapáttal. :)
Ha meg akarok róla győzni mást, akkor azt írnám, hogy három gyerek mellett, én már 3 éve használom. Nemrég anyukám - aki nem mellesleg eléggé tisztaság mániás ;) - szóval, ő is kipróbálta, és bevált nála és azóta is használja. Sőt, a munkahelyén is reklámozta, így mondhatom, hogy pár nagykátai hivatalnok is használja. Szóval, igazán nem ördöngősség.
Anyum azt mondta, hogy azért is jó, mert nekik ásott emésztőjük van, és a mosópor nem ragad meg az oldalán, így el tud szivárogni a víz. Ami nem mellesleg nem károsítja a földet sem. Ja, és vízkőtlenítő hatása is van.
Az érzékeny bőrüeknek meg kifejezetten ajánlott, hiszen vegyszer mentes. Még a kisbabáknál is szuperül bejön. Hiszen annyira akarjuk, hogy ne érintkezzenek vegyszerrel ... szerintem akármilyen mosóporban van.
Hogy mennyire olcsó, nos azt nem tudom megmondani. Mondom, én már eléggé régóta használom. Ami segíthet benne: én innét rendelem. Biztos van olcsóbb is, én őket szeretem. A pasi kihozza házhoz, megbeszélt időben. Kedvesek, aranyosak, gyorsak.
Nekem általában a fél kiló úgy 3 hónapig elég. Úgy, hogy naponta legalább 3-4 adagot mosok. A dió nem csak egyszer használatos. 3-4 alkalommal is lehet újrahasználni. Én mellé szoktam mosószódát tenni. Igazán nem sokat, a mosószer adag kb negyedét. Ez azért jó, mert fertőtlenít. Néha, a világosabb ruháknál használok szódabikarbónátot, hiszen a mosódió nem tartalmaz fehérítőt. Elvileg több mosásnál beszürkülhetnek a ruhák, a szódab. segít hófehéren tartani őket.
Öblítőt sem használok. A mosódióban épp az a jó, hogy szagtalan. A ruha tiszta illata érződik rajta. Ez először nagyon furcsa, de nagyon meg lehet szokni. Anyukám használ öblítőt, mert szerinte úgy kevésbé gyűrődnek a ruhák. Ez mondjuk tény, hogy a mosódió nem tartalmaz semmilyen puhító anyagot, így enyhén keményebbek lesznek a ruhák. De aki egyébként is vasal, annak tök mindegy.
Én helyette ecetet használok. Így a mosógépem gyönyörűen csillogó. Sehol semmi vízkő. Az ecet mellé, szoktam mosóparfümöt használni, így illatosak is lesznek a ruhák.
Szóval használat: a mosózsákba 3-4-5 mosódió, ez megy a dobba. A mosószódát teszem a mosószeres rekeszbe, és az öblítősbe kerül egy löttyintésnyi ecet és pár csepp mosóparfüm. És ennyi. Indít, mos és kész.
Azért persze nem csodaszer, tehát van amit nem hoz ki elsőre. De szerintem ki ne csalódott volna egy mosószerben sem. Ha nem jött ki, sebaj, megpróbáljuk még egyszer. Vagy én használok marha epe szappant, ez mondjuk főleg a kisbaba kakit nagyon jól kiszedi, és egy két beszáradt foltot.
És bár nem környezetbarát, de ha tényleg makacs folttal nézek szembe, akkor bevetem az ősöreg mosószappant. :)))
Nos, amióta használom, nem volt ruha, amit ki kellett volna dobnom, csak mert nem jött ki a folt. :))) és ez most komoly.
Én szinte minden tisztítószerben a környezetbarát megoldást részesítem előnyben. Pl a mosószódás felmosás fertőtleníti a követ, parkettát. Szintén nem vegyszeres, így ha kisbaba van a háznál, szerintem sokkal jobb megoldás, mint a domestos. A mosódiónak is van többfajta felhasználási lehetősége. Pl tesóm azzal most hajat. Ez szárítja a fejbőrét. De ha már mosószóda, akkor akár mosogatásnál is szuperül beválik.
A felületek letörlésére pedig egy narancsos koncentrátumot használok. De bele szoktam önteni a felmosó vízbe is, és akkor finom narancs illat terjeng a lakásban. No, meg a vizes porszívó víz részébe is.
Ablakot ecetes vízzel mosok. Lemosom és egy tiszta ruhával, vagy papír törlővel szárazra törlöm.
A narancsossal szoktam lemosni a velúr bőr ülőgarnitúrát is. Kitűnően kiveszi a foltokat. Egyedül a toll nyomával nem bírt, de az meg kikopik. :)
Hát, más már nem jut eszembe ... ha mégis, kipótolom. ;)
2011. április 4., hétfő
Statisztika
Van egy ilyen a bloggba.
Nagyon szórakoztató, hogy ki hogy jut ide. Főleg a kereső szavak. Azért szólhatna, hogy ki talált ide úgy, hogy "egy anya unatkozik" :))) Meg a kereső is, hogy irányította ide? Írtam én ilyet valaha???? Én, unatkozni??? Mikor??? Hol???
... remélem a hétvégén. ;)))
Nagyon szórakoztató, hogy ki hogy jut ide. Főleg a kereső szavak. Azért szólhatna, hogy ki talált ide úgy, hogy "egy anya unatkozik" :))) Meg a kereső is, hogy irányította ide? Írtam én ilyet valaha???? Én, unatkozni??? Mikor??? Hol???
... remélem a hétvégén. ;)))
Becenevek
Nem emlékszem írtam e már róla.
Maját anno Bogyónak hívtuk. Emlékszem, hetekig nem tudtam Majának hívni. Valahogy olyan furcsa volt. Biztos, mert a terhesség alatt nem barátkoztam meg vele eléggé, mert apának sem lehetett elmondani. Nem tudom. Arra emlékszem, hogy a Bogyót apa találta ki és tényleg sokáig hívtuk így. Ma már nincs beceneve, max Maja-cicának hívom.
Erik, ő csak Erik. Nem becézzük. Ő fiú. Markáns, határozott, erős és kemény. Erik. Én szoktam Pucnak hívni, Pucunak. Csak mert sokszor olyan koszos, mint egy malac. De már ezt is csak néha. Meg Fütyinek hívjuk. De ez szerintem sokáig megmarad nála. És csak magunk között.
Jana meg egyszerűen Cincin. Most találtam rá nem is olyan rég, és annyira ő. Olyan kis Cincin. És szereti is, és tudja, hogy róla van szó. Ő a mi kis Cincinünk. Meg Jona. De így a nagyok hívják. Meg Dzsanga bébi. Bár ez így leírva elég hülyén néz ki, de apja mondta neki egyszer, mikor nagyon sírt, hogy Dzsanga, elszívlak.... ;) és ő erre mégjobban sírt. Szóval ezt nem szerette, de a Cincin határozottan tetszik neki. És nekem is... mert csak én hívom így. :)
Maját anno Bogyónak hívtuk. Emlékszem, hetekig nem tudtam Majának hívni. Valahogy olyan furcsa volt. Biztos, mert a terhesség alatt nem barátkoztam meg vele eléggé, mert apának sem lehetett elmondani. Nem tudom. Arra emlékszem, hogy a Bogyót apa találta ki és tényleg sokáig hívtuk így. Ma már nincs beceneve, max Maja-cicának hívom.
Erik, ő csak Erik. Nem becézzük. Ő fiú. Markáns, határozott, erős és kemény. Erik. Én szoktam Pucnak hívni, Pucunak. Csak mert sokszor olyan koszos, mint egy malac. De már ezt is csak néha. Meg Fütyinek hívjuk. De ez szerintem sokáig megmarad nála. És csak magunk között.
Jana meg egyszerűen Cincin. Most találtam rá nem is olyan rég, és annyira ő. Olyan kis Cincin. És szereti is, és tudja, hogy róla van szó. Ő a mi kis Cincinünk. Meg Jona. De így a nagyok hívják. Meg Dzsanga bébi. Bár ez így leírva elég hülyén néz ki, de apja mondta neki egyszer, mikor nagyon sírt, hogy Dzsanga, elszívlak.... ;) és ő erre mégjobban sírt. Szóval ezt nem szerette, de a Cincin határozottan tetszik neki. És nekem is... mert csak én hívom így. :)
2011. április 3., vasárnap
2011. március 31., csütörtök
Kisfiúról is pár szó
Olyan édes tud lenni. Van egy kis barátnője a tornán. Vagyis ő is kistesó, aki a testvérét várja. Kb fél évvel fiatalabb Eriknél. De nagyon megértik egymást. Várják egymást, játszanak, megosztoznak, beszélgetnek. Nagyon édes őket látni. Kivéve, mikor Erik fáradtan érkezik és megharapja a kislányt. :/ még mindig dúl benne ez a valami. De általában mindig van rá oka. Mindig előbb kap, aztán így ad vissza.
Szóval, ma séta közben találkoztunk a kis barátnővel. Messze voltunk egymástól, de meglátták egymást és futottak egymás felé, aztán mikor összeértek, akkorát ölelkeztek, mintha ezer éve nem látták volna egymást.
Egyébként valami bújkál benne. Nagyon hisztis. Folyik az orra és köhög. És én ma úgy éreztem hőemelkedése van. No és ma estére olyan hisztit levágott, hogy a tus alatt kötött ki. Úgy bánom már ... de nem tudtam vele mit kezdeni. És ma tényleg fáradt vagyok. Mert semmi nem úgy sült el, mint képzeltem.
Szóval torna alatt arra gondoltam, hogy lehet hogy a foga. Valahogy minden tünet passzol. Ma 4x volt széklete. Minden passzol ... bele kéne néznem a szájába. :)
Szóval, ma séta közben találkoztunk a kis barátnővel. Messze voltunk egymástól, de meglátták egymást és futottak egymás felé, aztán mikor összeértek, akkorát ölelkeztek, mintha ezer éve nem látták volna egymást.
Egyébként valami bújkál benne. Nagyon hisztis. Folyik az orra és köhög. És én ma úgy éreztem hőemelkedése van. No és ma estére olyan hisztit levágott, hogy a tus alatt kötött ki. Úgy bánom már ... de nem tudtam vele mit kezdeni. És ma tényleg fáradt vagyok. Mert semmi nem úgy sült el, mint képzeltem.
Szóval torna alatt arra gondoltam, hogy lehet hogy a foga. Valahogy minden tünet passzol. Ma 4x volt széklete. Minden passzol ... bele kéne néznem a szájába. :)
Könyvtártag
Bár nem nagyon érti mi ez ... most kezdi felfedezni, de azért ez is meglett. Könyvtártag lett a legnagyobb. :) És ki is kölcsönöztünk egy egyenlőre általam választott könyvet, amiről tudom, hogy tetszeni fog neki. És tudom, hogy élvezni fogja, csak legyen alkalmunk megbeszélni és kettesben tölteni ott egy kis időt. Addig meg én élvezem.
Bár a helyi könyvtár nem túl bőséges kínálatú, azért jó érzés, hogy ennyi sok könyvet akár ki is olvashatnék ... :))))
Bár a helyi könyvtár nem túl bőséges kínálatú, azért jó érzés, hogy ennyi sok könyvet akár ki is olvashatnék ... :))))
Rámkattanva
:) hihetetlen módon. Janám hihetetlen módon rám van kattanva. De annyira, hogy ha más kezébe kerül, kb 5 másodperc telik el és már nyöszög, hogy vegyem vissza. Ha apja fogja, nyúl értem és nyöszörög, és szinte kér a szemével, hogy vegyem át. Egy pillanatra nem téveszt szem elől.
Apja szerint, a múltkor, mikor tornázni voltam és altatta, járkált vele. Ő meg nem bírt aludni, mert keresett. Minden új helységbe beérve felemelte a fejét és keresett. Egy pillanatra nem lehet letenni. Ha elvagyunk pl a nappaliban, játszunk, épp észreveszem, hogy elvan egy játékkal és meglógnék mert mondjuk lejárt a mosógép, még be sem érek a fürdőbe, már keres. Nyösözg, sír. És korlátaihoz mérten próbál követni.
Édesem!!! Persze jó ez. De mégse. A nap végére érzem mindenem és semmi másra nem vágyom, mint lefeküdni és pihenni. De akkor kezdődik az éjszakai műszak. Olyan kb hajnali háromig két óránként kel, aztán meg 20-30 percenként. Szorosan összebújva, mozdulatlanul aludni ... és reggel úgy kelek, hogy fáj mindenem és nem tudom hogy fogom végig csinálni a napot.
Hát nem egyszerű ez így. Persze jól esik ... egyik gyerekem sem volt ilyen. Mindkettőt ott hagyhattam bárkinél, bármikor. Nem volt gond.
Szóval most nem tudom ... most kaptam egy öteletet, hogy legalább az éjszakákon javítsunk. Majd meglovagolom és megpróbáljuk. Mert ha legalább tudnék aludni, sokkal jobb lenne. Sokkal!!!!
De ezt csak az tudhatja, akit éjszakákon keresztül nem hagynak aludni, akinek reggelre úgy fáj a háta, hogy úgy érzi darabokban a gerince ... pedig imádom! És tudom, enyém! Csak az enyém!!!
Apja szerint, a múltkor, mikor tornázni voltam és altatta, járkált vele. Ő meg nem bírt aludni, mert keresett. Minden új helységbe beérve felemelte a fejét és keresett. Egy pillanatra nem lehet letenni. Ha elvagyunk pl a nappaliban, játszunk, épp észreveszem, hogy elvan egy játékkal és meglógnék mert mondjuk lejárt a mosógép, még be sem érek a fürdőbe, már keres. Nyösözg, sír. És korlátaihoz mérten próbál követni.
Édesem!!! Persze jó ez. De mégse. A nap végére érzem mindenem és semmi másra nem vágyom, mint lefeküdni és pihenni. De akkor kezdődik az éjszakai műszak. Olyan kb hajnali háromig két óránként kel, aztán meg 20-30 percenként. Szorosan összebújva, mozdulatlanul aludni ... és reggel úgy kelek, hogy fáj mindenem és nem tudom hogy fogom végig csinálni a napot.
Hát nem egyszerű ez így. Persze jól esik ... egyik gyerekem sem volt ilyen. Mindkettőt ott hagyhattam bárkinél, bármikor. Nem volt gond.
Szóval most nem tudom ... most kaptam egy öteletet, hogy legalább az éjszakákon javítsunk. Majd meglovagolom és megpróbáljuk. Mert ha legalább tudnék aludni, sokkal jobb lenne. Sokkal!!!!
De ezt csak az tudhatja, akit éjszakákon keresztül nem hagynak aludni, akinek reggelre úgy fáj a háta, hogy úgy érzi darabokban a gerince ... pedig imádom! És tudom, enyém! Csak az enyém!!!
2011. március 30., szerda
Tömör gyönyör!
Janám! :)
fél éves tanácsadáson voltunk kedden.
Eredmény?
6 kiló és 63 cm.
Doki néni szerint pont jó. Igaz én emlékszem, hogy anno Erik is ilyen volt és az nem volt jó. De Jana jó. Megduplázta a születési súlyát és az jó.
Viszont kicsit alacsony. 1-2 cm-rel nagyobbak szoktak lenni átlagosan. Persze nem búslakodom, hiszen tudjuk, hogy jóból keveset mérnek, no és ez azért nem olyan tuti adat. Egy két centi ide vagy oda ... attól függ, mennyire nyújtja ki a lábát stb.
Szóval így van jól ... kis tömör gyönyör! :)
fél éves tanácsadáson voltunk kedden.
Eredmény?
6 kiló és 63 cm.
Doki néni szerint pont jó. Igaz én emlékszem, hogy anno Erik is ilyen volt és az nem volt jó. De Jana jó. Megduplázta a születési súlyát és az jó.
Viszont kicsit alacsony. 1-2 cm-rel nagyobbak szoktak lenni átlagosan. Persze nem búslakodom, hiszen tudjuk, hogy jóból keveset mérnek, no és ez azért nem olyan tuti adat. Egy két centi ide vagy oda ... attól függ, mennyire nyújtja ki a lábát stb.
Szóval így van jól ... kis tömör gyönyör! :)
Tanácstalanság
Nagyon szar éjszakánk volt. De tényleg. És nem tudom miért.
Jana ezerszer kelt. D tényleg! Forró volt a feje, és reggel kiderült hőemelkedése van. Nem tudom miért ... a fogára tippelnék, de ebből még bármi lehet. Alig alszik, rettentően anyás, lerakhatatlan. És semmi nem jó!!!
Erik horkolt az este. Ez már nem jó jel. Csak azért horkol, mert be van dugulva az orra. És valóban, reggelre tiszta takony lett. Reggel szívtam neki, azóta szépen folyik. No meg fáradt is. Alig aludt. Most alszik.
Maja meg ... áááá!!! Vele vagyok a legtanácstalanabb. Most épp az oviban alszik. Vagy nem alszik, ki tudja. Borzasztóan viselkedik. De tényleg. A csúcs az, mikor ordít velem, hogy de nem hozzád beszéltem. Komolyan elviselhetetlen. Tegnap este már bőgtem emiatt. Kiakadtam, hogy hogy mondhat nekem ilyet a saját lányom. Mikor tényleg minden körüötte forog. Az ő akarata van, a másik két kicsi is hozzá igazodik, és én is és ettől hulla fáradtak vagyunk. De mondott ilyet, és mond is.
Így büntetésből ott alszik az oviban. Vagyis nem hinném, hogy neki büntetés, mert csak kis noszogatás kell és lelkesen marad ott. De most nem volt választási lehetősége. A két kicsi miatt is. Nekem meg lelki furdalásom van, és nem értem a dolgokat.
És persze az sem kellett volna, hogy mikor jöttünk ki az oviból az egyik kislány annyira ne akarjon bemenni, hogy ordít az anyukájával, sőt megszökik motorral ... nos ettől másodjára jött rám a bőgés ...
Nem vagyok túl jó passzban most. Miért ilyen velem a lányom?
Mindig oka van az ő dolgainak. Mindig meg tudjuk beszélni ... és most nem értem. És ettől sírhatnákom van. És persze ennek nem tesz jót, hogy Jana lehetetlen ...
Jana ezerszer kelt. D tényleg! Forró volt a feje, és reggel kiderült hőemelkedése van. Nem tudom miért ... a fogára tippelnék, de ebből még bármi lehet. Alig alszik, rettentően anyás, lerakhatatlan. És semmi nem jó!!!
Erik horkolt az este. Ez már nem jó jel. Csak azért horkol, mert be van dugulva az orra. És valóban, reggelre tiszta takony lett. Reggel szívtam neki, azóta szépen folyik. No meg fáradt is. Alig aludt. Most alszik.
Maja meg ... áááá!!! Vele vagyok a legtanácstalanabb. Most épp az oviban alszik. Vagy nem alszik, ki tudja. Borzasztóan viselkedik. De tényleg. A csúcs az, mikor ordít velem, hogy de nem hozzád beszéltem. Komolyan elviselhetetlen. Tegnap este már bőgtem emiatt. Kiakadtam, hogy hogy mondhat nekem ilyet a saját lányom. Mikor tényleg minden körüötte forog. Az ő akarata van, a másik két kicsi is hozzá igazodik, és én is és ettől hulla fáradtak vagyunk. De mondott ilyet, és mond is.
Így büntetésből ott alszik az oviban. Vagyis nem hinném, hogy neki büntetés, mert csak kis noszogatás kell és lelkesen marad ott. De most nem volt választási lehetősége. A két kicsi miatt is. Nekem meg lelki furdalásom van, és nem értem a dolgokat.
És persze az sem kellett volna, hogy mikor jöttünk ki az oviból az egyik kislány annyira ne akarjon bemenni, hogy ordít az anyukájával, sőt megszökik motorral ... nos ettől másodjára jött rám a bőgés ...
Nem vagyok túl jó passzban most. Miért ilyen velem a lányom?
Mindig oka van az ő dolgainak. Mindig meg tudjuk beszélni ... és most nem értem. És ettől sírhatnákom van. És persze ennek nem tesz jót, hogy Jana lehetetlen ...
2011. március 28., hétfő
Hiába
van időm, mert alszanak - kivételesen mind. Hiába van tornyosulva a feladataim, nekem ma valahogy nincsen kedvem. Pedig tudom, hogy ilyen a héten lehet már nem is lesz ... de mit tehetnék?
Letöltöm a képeket és gyönyörködök bennük. :)
Letöltöm a képeket és gyönyörködök bennük. :)
2011. március 27., vasárnap
Kicsit uncsi hétvége
Biztosan a három gyerekes lét teszi, no meg hogy úgy érzem, hogy a hétközben eléggé lefáradunk mindannyian, mostanában nem igazán mozgalmasak a hétvégéink.
Pl a péntekünk így nézett ki:
Reggel ébresztő, Maját oviba levisszük, aztán feljöttünk, ebéd főzés, aztán lementünk játszózás ebben a szép időben, aztán fel, mert ebéd, aztán le Majáért oviba, aztán fel alvás, aztán öltözés Botiékhoz megyünk, aztán gyorsan haza, anya öltözés és ment tornázni. És végre fél9kor vége is lett a napnak a rohanásnak.
Szóval Botiéknál voltunk. Jaj, Erik nagyon szereti Botit. Eddig háromszor találkoztak, de valahogy mindig megtalálják a közös hangot, mindig elvannak, játszanak és egyre jobban. Olyan édesek. De most különleges volt, hiszen Boti anyukája baba-mama partyt adott. :) Igaz, nem voltunk sokan ... akarom mondani, míg meg nem érkeztünk. :) Mert volt ott ugye Boti, meg még három kisgyerek (Zsombi, Dominik, Zsófi) és ugye megérkeztünk mi három gyerekkel. No ugye, így már meg is volt a tömeg. :) De nagyon jól sikerült, édesek voltak a gyerekek, volt buli, tánc és játék.
Azonban sietnünk kellett kicsit, mert anyára még nagy dolog várt. :) Ugyanis, hétfőn véget ért az aqua. Sajnos, de azért mégse, hiszen Viki, aki tartja nagy dologra készül, heteken belül, vagy napokon belül világra hozza második kisbabáját. Már nagyon nagy a pocakja, így inkább a maradék időt pihenésre szánja és felkészülésre a kétgyerekes létre.
Így alternatívát kellett találni. Naná, hogy Viki állt elő az ötlettel, hiszen most már ő nme járhat :) - mert egészen eddig járt, így ajánlotta, menjünk mi. Mármint Timivel, akivel aquázni is járok. :) Hát elmentünk. És igazán szuper volt. Igaz lelkesedésünk nem nőtt, mikor megláttuk a teremben a hatalmas balett tükröt. Sőt, az óra alatt sem, mikor időnként felbukkantam a tükörben - hátul álltam, így egész jól sikerült megbújnom az előttem állók mögött - nos és az a valaki valahogy egyáltalán nem azt csinálta, amit én gondoltam, pláne nem úgy, ahogy gondoltam, vagy kellett volna.
De összességében jó volt a Zumba. Jó hangulat volt, nagyon jó számok voltak, nem volt túl megerőltető - azért a tejcsi miatt nekem az nem való!!! - mégis kikapcsolt, feltöltött és használt. Éreztem a hátamban, a lábamban és ami a legfontosabb a lelkemben, hogy jó ez!!!
Nos a zsúfolt hétköznapok után a hétvége nyugisan telt. Szombaton sószobáztunk, meg nagyot sétáltunk, meg cipőt kerestünk Majának. Bementünk az itteni cipőboltba. Egyszer már voltam ott a 4 év alatt. Nos megint bemerészkedtem. A néni nagyon kedvesen nem azt adta, amit kértem, nem olyan méretben, és különben sem nagyon hagyta meg a választás lehetőségét, hiszen azt vehettem volna meg, amit ő már megunt, vagy rég ott van ... gyorsan kifordultunk és megígértem, legközelebb soha ide!!!
Aztán hazajöttünk és én a csendes pihenőt kihasználva próbáltam úrrá lenni a lakásban uralkodó ruharengeteg felett. Szortíroztam, átpakoltam, bekészítettem, visszaadásra alkalmassá tettem ... nem volt könnyű meló!
Aztán gondoltunk egyet és irány a cipőbolt. Autóba vágtuk magunkat és meg sem álltunk az időközben bezárt kedvenc cipőboltunk felé ... jaj de elkeseredtem!!! Így átmentünk a deichmanba, amit én úgy abszolváltam, hogy vettem magamnak is egy cipőt. :)
A vasárnap meg az abszolút pihenésé volt. Főztünk - értsd együtt!!! Húst paníroztunk, Maja lisztezett, én tojásoztam, Erik pedig zsemlemorzsázott. Jó volt!!! :))) No meg próbáltuk túl élni a számunkra villámcsapásként ért hírt, miszerint óraátállás van!!!
Hát ilyen nálunk egy unalmas hétvége!!!
De jövő héten Alma koncert!!! Jana élete elsője!!!
Ja és jövök képpel is hamarosan, hiszen a nagy rohanásban majdnem elfelejtődött, hogy Janám fél éves lett!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! :)))
Pl a péntekünk így nézett ki:
Reggel ébresztő, Maját oviba levisszük, aztán feljöttünk, ebéd főzés, aztán lementünk játszózás ebben a szép időben, aztán fel, mert ebéd, aztán le Majáért oviba, aztán fel alvás, aztán öltözés Botiékhoz megyünk, aztán gyorsan haza, anya öltözés és ment tornázni. És végre fél9kor vége is lett a napnak a rohanásnak.
Szóval Botiéknál voltunk. Jaj, Erik nagyon szereti Botit. Eddig háromszor találkoztak, de valahogy mindig megtalálják a közös hangot, mindig elvannak, játszanak és egyre jobban. Olyan édesek. De most különleges volt, hiszen Boti anyukája baba-mama partyt adott. :) Igaz, nem voltunk sokan ... akarom mondani, míg meg nem érkeztünk. :) Mert volt ott ugye Boti, meg még három kisgyerek (Zsombi, Dominik, Zsófi) és ugye megérkeztünk mi három gyerekkel. No ugye, így már meg is volt a tömeg. :) De nagyon jól sikerült, édesek voltak a gyerekek, volt buli, tánc és játék.
Azonban sietnünk kellett kicsit, mert anyára még nagy dolog várt. :) Ugyanis, hétfőn véget ért az aqua. Sajnos, de azért mégse, hiszen Viki, aki tartja nagy dologra készül, heteken belül, vagy napokon belül világra hozza második kisbabáját. Már nagyon nagy a pocakja, így inkább a maradék időt pihenésre szánja és felkészülésre a kétgyerekes létre.
Így alternatívát kellett találni. Naná, hogy Viki állt elő az ötlettel, hiszen most már ő nme járhat :) - mert egészen eddig járt, így ajánlotta, menjünk mi. Mármint Timivel, akivel aquázni is járok. :) Hát elmentünk. És igazán szuper volt. Igaz lelkesedésünk nem nőtt, mikor megláttuk a teremben a hatalmas balett tükröt. Sőt, az óra alatt sem, mikor időnként felbukkantam a tükörben - hátul álltam, így egész jól sikerült megbújnom az előttem állók mögött - nos és az a valaki valahogy egyáltalán nem azt csinálta, amit én gondoltam, pláne nem úgy, ahogy gondoltam, vagy kellett volna.
De összességében jó volt a Zumba. Jó hangulat volt, nagyon jó számok voltak, nem volt túl megerőltető - azért a tejcsi miatt nekem az nem való!!! - mégis kikapcsolt, feltöltött és használt. Éreztem a hátamban, a lábamban és ami a legfontosabb a lelkemben, hogy jó ez!!!
Nos a zsúfolt hétköznapok után a hétvége nyugisan telt. Szombaton sószobáztunk, meg nagyot sétáltunk, meg cipőt kerestünk Majának. Bementünk az itteni cipőboltba. Egyszer már voltam ott a 4 év alatt. Nos megint bemerészkedtem. A néni nagyon kedvesen nem azt adta, amit kértem, nem olyan méretben, és különben sem nagyon hagyta meg a választás lehetőségét, hiszen azt vehettem volna meg, amit ő már megunt, vagy rég ott van ... gyorsan kifordultunk és megígértem, legközelebb soha ide!!!
Aztán hazajöttünk és én a csendes pihenőt kihasználva próbáltam úrrá lenni a lakásban uralkodó ruharengeteg felett. Szortíroztam, átpakoltam, bekészítettem, visszaadásra alkalmassá tettem ... nem volt könnyű meló!
Aztán gondoltunk egyet és irány a cipőbolt. Autóba vágtuk magunkat és meg sem álltunk az időközben bezárt kedvenc cipőboltunk felé ... jaj de elkeseredtem!!! Így átmentünk a deichmanba, amit én úgy abszolváltam, hogy vettem magamnak is egy cipőt. :)
A vasárnap meg az abszolút pihenésé volt. Főztünk - értsd együtt!!! Húst paníroztunk, Maja lisztezett, én tojásoztam, Erik pedig zsemlemorzsázott. Jó volt!!! :))) No meg próbáltuk túl élni a számunkra villámcsapásként ért hírt, miszerint óraátállás van!!!
Hát ilyen nálunk egy unalmas hétvége!!!
De jövő héten Alma koncert!!! Jana élete elsője!!!
Ja és jövök képpel is hamarosan, hiszen a nagy rohanásban majdnem elfelejtődött, hogy Janám fél éves lett!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! :)))
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)